Többség vs. kisebbség

IbsenA helyzet az, hogy ez egy kurva nagy paradoxon. Sőt. Már-már egy lehetetlen és megoldhatatlan probléma. Annál is több: gond. Mert ugye többség nélkül ugye sajnos nincs győzelem, illetve végülis lehet, de azt diktatúrának hívják. De akkor most, hogy is?… Hol van az alternatíva? Ki veszi át majd a hatalmat, aki tisztességesebb, jobb, humánusabb, igazságosabb és előrelátóbb lesz ezeknél? S miközben azt gondolom, hogy ezeknél aztán bárki jobb (nem jobbik!) lehet, az is igaz, hogy én speciel nem látok közel s távol sem olyan energiát, csoportot, eszmerendszert, pragmatikus programot, sem pedig olyan karizmatikus személyiséget, amelyik képes lenne elhitetni ezzel a többséggel, hogy „majd mi!”.

A többség persze mindig (oké, pontosítsunk: a történelem során az esetek 99%-ban) maga a borzalom. A többség többnyire csak addig értelmezhető, vállalható, sajnálható, sőt, akár még szerethető is, amíg egy szűk elnyomó kisebbség szekálását ledobva magáról, kétségbeesetten fellázad, és át nem veszi helyettük a hatalmat. Na, onnantól kezdve viszont a többség nagyjából borzalom. Ráadásul nem is feltétlenül homogén borzalom – úgy legalább valamelyest kiszámítható lenne – hanem összetetten rettenetes, és ahogy a hatalom alá fekszik, eltunyul, el-, és megvakul, és elveszti rokonszenv jellegét. Merthogy a többség alapvetően egyszerre vérszomjas, kegyetlen, irigy, elkeseredett, apatikus, sötét, műveletlen, öntelt, hangos, tahó, bosszúálló, önző, mohó, észrevétlen, csöndes, megbúvó, megalkuvó, félszeg, félénk, megvezethető, sunyi, lusta, tehetségtelen, gyáva, igénytelen, ízléstelen, borzalmas a humora, hazug – és elég gyakran fingik hangosakat és büdöseket egyszerre.

football

Ezzel szemben a kisebbség általában békeszerető, kedves, nyíltszívű, optimista, humanista, okos, művelt, szolidáris, szorgalmas, toleráns, halkszavú, megbocsátó, szerény, kíváncsi, tehetséges, környezetbarát, igényes, kreatív, motivált, jó ízlésű, jó humora van, bátor, őszinte – és ráadásul még trombitálás nélkül is képes orrot fújni.

Ha valami csoda folytán a kisebbségből többség lenne, akkor a kereskedelmi tévé a helikopterező faszú valóságshowk és berki-alekosz-pumpedgabó kombó helyett Mozart koncerteket, Shakespeare és Esterházy műveket sugározna, Balog páter helyett Schilling Árpád lenne a kultuszminiszter, a mekik vagy éppen a koszos lángosos-kolbászosbódék helyén tiszta, gusztusos soulfood ételbárok, a százforintos turkálók és kínai gagyi helyén csupa Ralph Lauren vagy egyedi hazai iparművészeti divatáru üzlet lenne, a mozikban a zombis transformerek helyett a dán művészfilmekre ömlene a tömeg, és a mezei nyuszik pedig egy szép nagy zöld bio-játszóházban tanítanák sárgarépát kapálni az ordas farkasokat. Nyilván.

Az emberiség történelmében csak egészen rövid, elenyésző ideig-óráig tudott felülkerekedni a többségen mindaz a sok jó tulajdonság, ami általában a kisebbséget jellemzi. És az sem mindenhol. Nálunk, itt mifelénk aztán különösen nem.

image

A többség persze – mivel irigy, bunkó, önző, lusta, tehetségtelen, stb – mindig is féltékeny lesz arra a kisebbségre, amely nyíltszívű, kreatív, tehetséges, szolidáris, művelt, stb, és gyűlölni fogja mindazért a kisebbséget, ami ő nem lehetett. Többség dönt! Micsoda riasztó perspektíva! Ugyanakkor csatát, háborút, de még egy árva parlamenti demokráciát se lehet megnyerni a többség nélkül. Sajnos a dolog így van kitalálva. Ha a kisebbség választhatna kormányt, uralkodót, néptribünt, valószínűleg sokkal kedvesebb, szelídebb és vidámabb lenne az élet. Akkor most hogy legyen?

Szerintem válasszon csak meg engem a kisebbség a többség királyának, megígérem, hogy jó király leszek, és nem fogom ellopni az ország pénzét, hanem szétosztom köztetek. Jó, magamnak is veszek, de épp csak annyit, amennyiből kijön egy private jet, egy Beverly Hills-i ház, egy penthouse New Yorkban, néhány hangulatos kis villa a Loire völgyben, Balin, Toszkánában, és egy havi egymillió dolláros életjáradék (nagy a család), hogyha esetleg bármi még eszembe jut, akkor azt ebből ippeghogy tudjam finanszírozni. Ha elfogy, majd kérek újra.

P.S.

Mondjuk az elektronikus zenét, a tuctuc DJ műfajt betiltanám rögtön, de tökjófej lennék és nem végezném ki a művelőit – pedig megtehetném – hanem átnevelőtáborokba küldeném őket, és vonósnégyest csinálnék mindenkiből. Legfeljebb olyanok lesznek mint a Salamon Béláék…

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s