Csurka és a Sabra

Bár nem szorul rá…

…azért most kicsit megvédeném Csurkát.

Valamikor ’88-’89 táján, a rendszerváltozás előestéjén egy Londonban élő orthodox zsidó filmrendező barátomat Magyarországra küldte a BBC, hogy készítsen riportot a magyar ellenzék legismertebb alakjával: Csurka Istvánnal. Mivel barátom – rajtam kívül – nem ismert idehaza senkit, engem kért meg, hogy valahogy intézzem el neki ezt az interjút Csurkával. Akkoriban még csak 24-25 éves voltam, tehát sem a „szakmából” sem az „ellenzékből” nem ismertem Csurkát, viszont megkértem jóatyámat, hogy szerezze meg a telefonszámát, hogy bejelentkezhessek nála. Apám ugyanis jól ismerte Csurkát, valamikor a 70 évek végén rendezte ugyanis egyik darabját a Vidám Színpadon, a Csirkefogót; a kis vörös Kabossal a főszerepben. (Rökönyödőknek még egyszer: Csurka – Vidám Színpad – kis Kabos…) Apám kikereste a noteszéből Csurka számát, ideadta, én fölhívtam, illedelmesen bemutatkoztam, és megkérdeztem, hogy hajlandó lenne-e fogadni a BBC stábját egy interjúra. A jeles drámaíró készséges volt, bár rögtön megkérdezte, hogy a stábnak van-e legális forgatási engedélye, s mikor kiderült, hogy nincs, akkor rövid habozás után csak annyit mondott, hogy „akkor csak óvatosan”…  (Ezek után már barátom sábesz deklijét, pajeszát, szakállát a telefonba nem is említettem, mert már akkor is kósza hírek röpködtek arról, hogy hát… hogy is mondjam… Csurka mostanában nem csak zsidókkal barátkozik.)

A megbeszélt napon becsöngettünk, Csurka szívélyesen nyitott ajtót, és amikor meglátta barátomat – akinek öltözetére igazán nem lehetett ráfogni még a legjobb indulattal sem, hogy ez valami csángó népviselet – kedélyesen felkiáltott: „Van egy üveg Sabra * italom itthon, ez neked biztos ízleni fog” – mondta, és már súlyos lépteivel a könyvespolca felé igyekezett, hogy levegye a palackot a Kardos G. kötetei elől.

             * Sabra (héberül: bennszülött, azaz már Izraelben született zsidó) egy nagyon finom
              narancspálinka-szerű jellegzetese izraeli márka, olyasmi, mint nálunk a fütyülős barack –
              csak hát zsidóban.

Tárgyszerűen: Csurka tehát nemhogy beengedte lakásába orthodox zsidó barátomat, és készségesen válaszolt neki a feltett kérdéseire, hanem még otthon tartott zsidó pálesszel is megkínált minket.

Tanulság: Csurka nem antiszemita, csak a nála gazdagabb, nála sikeresebb, és nála befolyásosabb zsidókat nem szereti szívból igazán; sem az őt interjúvoló BBC orthodox zsidó riporterével, sem pedig a Lehel téri piac zsidó kofáival nincsen az égvilágon semmi baja. Ha teheti, akkor őket ráadásul még Sabrával is megkínálja.

Utóirat: valamikor a ’90-es évek elején Csurka egy buszmegállóban meglátta Kardos G. György feleségét – akivel nagyon jó barátságban voltak – és hátulról odasettenkedve az asszony mögé, szeretettel befogta szemét: „ Na, ki van itt?” – kérdezte pajkosan. Az asszony zavartan nevetett: „Fogalmam sincs”… Csurka levette a kezét, és előlépett: „Hát a Csurka Pista!… Mi van veletek, miért nem jövünk össze mostanában? Mi van Gyurival? Úgy hiányoztok!” Kardos G. felesége dermedten állt, és a következő kérdést tette föl: „Pistám, te nem olvasod mostanában, amit írsz?…”

Innentől kezdve én viszont már megzavarodtam – de tartok tőle, hogy mások is…

4 responses to “Csurka és a Sabra

  1. Az antiszemitizmus arra van, hogy sarkallja a zsidókat fő feladatuk betartására (a teremtés értelmének átadása a többi népnek). A Teremtő minden nemzedékben kiszemel olyanokat – általában gyerekkori erőszak áldozatait – akik hajlandóak “Fáraó szolgáiként” megkeményíteni a szívűket a zsidók ezerféle hibái miatt (saját maguk mércéi szerint). Amúgy nekem is eszembe jut: kb 87-91 táján, Soma volt nálam a házvezetőnő, mikor Eörsi felhozta Ginsberget – mivel én egy legendás csodarabbi unokája voltam a szemében – és volt nálunk Csurka, Esterházy, Kornis, Konrád, mert a GEO magazin a magyar helyzetről közölt riportot velük. Mindenestre a higgadt reakciók ajánlatosak, mert minden túlzás az ő malmukra hajtja a vizet. Ezért fontos, ahogy /Péter/ itt megosztod ezt a pár emberi mozzanatot Cs. I-ről…:-) A legjobb a Kardos G-nés sztori persze.

  2. Péter, itthon vagyok. Ez ágy, számla és adófizetés szempontjából, na és földrajzilag is Magyarországot jelenti. Vannak szép tájak máshol e FÖLDÖN, de nekem szülőhazám e bizonytalansággal övezett kis ország.
    Az, hogy ki kinek adott csókot itt, s közben mit hánytak egymás szemére nem is érdekel. Egy méltatlanul kétségbevont /Spíró/ értelmiségi pontatlanul idézett mondata kívánkozik ide: Hiába tanár, ő is itt lakik. Egy fasz!/ emlékeim szerint ezt a véleményt nem egy “értelmiségi” fogalmazza meg a “Csirkefej” c. műben/.
    Na ja, a köznép bárdolatlan beszédstílusa hovatovább tarthatatlan! Mégis
    igaz! Tarthatatlan, de igaz..Itt vagyunk a “faszok” országában. Te , én meg a többiek.
    A többi néma csend, vagy story.
    Minden ízlés dolga.
    Szeretettel
    Galgóczy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s