Töprengetek…

Csak töprengetek, és morzsolom a kis buksi fejemet. Itthon. Miközben künn az Opera előtt tízezrek tüntetnek. Apropó. Épp a napokban szembesültem vele, hogy bevonták az Opera-belépőmet. Mondjuk már nemigen használtam, mert amióta nem játsszák a rendezésemben a Gianni Schicchit, azóta alig jártam ott. Szóval csak úgy itthonról nézem a Facebook-on felváltva a tüntetést és a Dunán a gálaestet… ééés… egyik helyre sem vágyom.

A tüntetésre azért nem, mert nincs az a szent ügy, amiért kitenném magam olyan atrocitásoknak, hogy összenyomjon a tömeg, hogy mások büdös hónalj-, vagy szájszagát kelljen szagolnom, (jó, mondjuk most tél van, helyette viszont kurva hideg van), vagy hogy számos aranyos és rokonszenves ember között felfedezzek számtalan undok szemétládát, akikkel nincs az az ügy, ami miatt sorsközösséget vállalnék. A gálára azért nem, mert… ja, mert például nem hívtak. Hál’ istennek. De ha hívtak volna, akkor se mennék. Nemcsak azért, mert nem értek egyet éppen most a fennálló hatalommal, hanem azért, mert minden ilyen gála borzasztóan giccses, álságos, maníros, merev, és persze minden gálán is ott vannak azok a borzalmas emberek, akiket alig-alig lehet kikerülni, amikor szembejönnek és pofán találnak egy gusztustalan bájmosollyal. Nem tudom, hogy a Kodak Theater-ben is így van-e az Oscar gálán, mert ott még nem voltam, de gyanítom, hogy igen – bár ott biztos kicsit mégis más lehet a hangulat…

Szóval csak olvasgatom a Facebook-on a hangulatjelentéseket, meg nézegetem a feltöltött képeket. A hangulatjelentések persze többnyire ugyanúgy taszítanak, mint a tömeg. Térítenek. Jól odamondogatnak. Obszcénkednek. Agitálnak. Pártoskodnak. Összefogásra szólítanak. Valakik ellen. Valakik mellett. Vicceskednek. Meg akarnak győzni. Le akarnak győzni. Kommentálnak fűt és fát. Lájkolnak minden baromságot. Megosztanak. Kiosztanak. Okoskodnak. Elemeznek. Oké. Legyen.

A képek persze beszédesebbek, pláne ha nemcsak agitprop céllal készültek, hanem egy igazi pillanatot is elkapnak. A mai napon ilyen volt az Orbán-Fásy egymásra kacagás a Nemzeti Galériában. Zseniális. Tömör és a lényegről szól. Tardos – aki messze az egyik legszellemesebb posztoló – csak annyit írt mellé, hogy „Két nagy szellem”…

Amíg ezt az egészet csak a laptopomon kapom meg, addig nincs nagy baj, mert amikor elunom, akkor becsukom. A baj csak azzal van, hogy pontosan tudom, hogy kik azok, akiknek így a Facebook-on ekkora nagy arcuk van. Ha ezek holnap reggel be lennének rendelve a Gyorskocsi utcába, olyan kicsike lenne a fütyijük, hogy még! De még azt is megkockáztatom, hogy ezek közül néhányan szemrebbenés nélkül odaállnának bárki mögé, csak azért, hogy egy kis baksist kapjanak a szaktudásukért, a szakértelmükért, a tanácsaikért, amivel építeni és szépíteni szeretnék kis hazánkat. Mert titokban mindenki a mindenkori hatalom titkos tanácsadója akar lenni. Na jó, nem úgy, mint Kerényi, de csak azért mert ő nem titkos, hanem elmebeteg. Azért az kurvajó lenne, ha titokban én kérhetném föl állami pénzen a festőművészeket, a színészeket, a közgazdákat, az agronómusokat, a buszvezetőket és a biogiliszta tenyésztőket, hogy fogjunk össze és mondjuk meg a tutit, mi? És nemcsak fölkérhetném, de – persze titokban – én is dönthetném el, hogy ki a legjobb festő vagy giliszta? Aztán csak előterjeszteném, felvenném érte a lét, utána meg vagy lesz az egészből valami, vagy nem. Ha lesz, akkor csak somolygok a bajuszom alatt, hogy hát igen, ebben azért nekem is volt valami kis részem, ha meg nem, akkor csak sóhajtoznék, hogy istenem, mekkora nagy faszok ezek, hogy nem hallgattak rám, ebbe fognak belebukni.

Namármost, ezzel az egésszel csak annyi a bajom, hogy amióta az eszemet tudom, ez mindig és minden rendszerben így volt. A politizálni akaró művész-értelmiség (meg nyilván más is) mindig szeretett a hatalomhoz dörgölőzni, a különbség tehát nem a szándékban, hanem a fogadókészségben volt és van.

A művész-értelmiség politikai hiperaktivitása ugyanis mindig lelepleződik. Ha valaki kormánypárti, akkor az elég gyakran mindig kormánypárti is marad. (Lásd pl. Márta Pista, aki nyíltan meg is mondja, hogy egy intézményvezető művész mindig a fennálló kurzustól függ, tehát vele kell párbeszédet folytatni, és vele kell lojálisnak lenni.) Ha valaki pedig nagyon-de-nagyon ellenzéki, akkor az előbb-utóbb egyszer csak kormánypárti lesz – mármint egy váltás után. A tisztességesebbje persze hamar rájön, hogy az se lett a tejjel-mézzel folyó kánaán, ezért aztán halkan vagy hangosan ismét kiáll a sorból, és kezdődik elölről az egész. A gyávábbak pedig elvtelenül nyalják csak tovább a segget – ha másért nem, valami ködös lojalitásból, és a kedvenc kormányuk elbukása után hosszasan magyarázzák, hogy ők nem úgy nyaltak, sőt, be is kenték néha cseresznyepaprikával a nyelvüket, de csak azért, hogy az jól csípje a kinyalt segglyukakat.

Nem tagadom, távol áll tőlem az a giccses magyarosch máz amivel ha mostanság minden szart leöntenek, akkor az rögtön szép és jó, és hagyományőrző és mindenekfelett magyar lesz. Ugyanígy viszonyulok azonban a gagyi gyorséttermi bulvárcsillivilli-mocsokhoz is, ami a rendszerváltással együtt szűrődött be a mindennapjainkba, és ami azt kis maradék ízlésünket is tönkretette, hiszen épp ez ellen lettek fogékonyak azok a szerencsétlen ostobák a magyarosch giccsre. De megmondom őszintén, hogy berzenkedek azoktól a kékharisnyás – mit kékharisnyás?! lila térdzoknis (copyright by Bőhm Gyuri) – mosdatlan nagyarcú alternatívoktól is, akikről oly találóan ír blogjában izomtibor … Marad nekem tehát Thomas Mann, Kellér Dezső, Rippl-Rónai, a sólet, Gershwin, Sinkovits, Rubens, Csehov, Frank Sinatra, Velence, Királyhegyi, Puccini, Hofi, a tökfőzelék, Shakespeare, Básti, Fellini, Rejtő, Gaudi, Van Gogh, a motorozás, Piaf, Woody Allen, a csoki mousse torta, Mozart, Márkus, Klimt, Karinthy, Sondheim, Csontváry, New York, Pavarotti, Gogol, a paradicsomleves, Chaplin, Örkény, Oscar Peterson, Kállai, a Bali Sziget, Morricone, G.B. Shaw, Liszt, Barbra Streisand, Alfonzó, Dali, Bartók, Tarantino, Sammy Davis, Mikszáth, Garas… és még sokan-sokan mások, de passzolnám ha lehet Kiszel Tündét, Fekete Pákót, Győzikét, az összes VV és Megasztárt… és még sok-sok mást.

Nem tudom tehát irányzattal kifejezni azt ami tetszik nekem, mert ezek ugyan – nekem – mind zseniálisak, és mégis nagyon mások. Na, ezennel viszont a végére is értem a kis töprengésemnek: ezért nem tudok, nem akarok, és nem is fogok soha beállni semmilyen tömegbe, amíg nem biztosít felőle egyenként és külön-külön mindenki, hogy ők is szeretik Thomas Mannt, Kellér Dezsőt, Rippl-Rónait, a sóletet, Gershwint, Sinkovitsot, Rubenst, Csehovot, Frank Sinatrát, Velencét, Királyhegyit, Puccinit, Hofit, a tökfőzeléket, Shakespearet, Bástit, Fellinit, Rejtőt, Gaudit, Van Goghot, a motorozást, Piafot, Woody Allent, a csoki mousse tortát, Mozartot, Márkust, Klimtet, Karinthyt, Sondheimet, Csontváryt, New Yorkot, Pavarottit, Gogolt, a paradicsomlevest, Chaplint, Örkényt, Oscar Petersont, Kállait, a Bali Szigetet, Morriconét, G.B. Shawt, Lisztet, Barbra Streisandot, Alfonzót, Dalit, Bartókot, Tarantinot, Sammy Davist, Mikszáthot, Garast… és ők sem állhatják Kiszel Tündét, Fekete Pákót, Győzikét, az összes VV és Megasztárt.

Ja, és még valami: arról is biztosítaniuk kell engem mindenkinek egyenként, hogy nekem vannak a világon a legszebb gyerekeim (3!) és asszonyom: és én se vagyok csúnya! Ha ezt mind majd előre elküldik nekem e-mailben a bármi mellett vagy ellen demonstrálók, és szentül megígérik, hogy ez így is van – akkor máris megyek. Addig viszont inkább itthon…

Reklámok

14 responses to “Töprengetek…

  1. A töntetés a vélemény kifejezésének egy módja, nem kötelező mindenkinek élni vele. Viszont sajnos két választás között más mód nincs a vélemény kifejtésére. Én egyébként utálom a tökfőzeléket. Ha neked ez elég ok arra, hogy ne gyere el semmilyen tüntetésre ahol én is ott vagyok, akkor ne gyere. Ezzel önmagad mondassz le arról, hogy bármilyen formában is kifejezésre juttasd a politikai véleményedet két választás között.

  2. Minden szavával egyetértek, eddig meggyőződésem volt, hogy az én gyerkőim a legszebbek a világmindenségben, az asszonyom pedig sose lesz oly szép, mint a magáé! :D Tisztelettel Phaedra

  3. -Ti mind egyéniségek vagytok!
    -Igen! Mi mind egyéniségek vagyunk!

    (és ha véletlenül meglátod, hogy reggel, zápor, zivatar, zegernye, zimankó és armageddon esete forog fenn – ÁMDEVISZONTAG! a tulokfejű Balambér szomszéd (aki egy dével írja a keddet és bicskával eszi a franciakrémest) melegre öltezve, bélelt cúgoscipőben, esernyővel abban a piszkos mancsában indul útnak, akkor hisztérikus sebességgel öltözöl hawaii déli verőhöz, ugye?)

  4. Minden szavaddal egyetértek.Én kint voltam tegnap ,hátha osztják a vállról indítrhatót…
    Nem baj,kivárom.

    Kerényi elmebetegsége számomra a legvérlázítóbb.Őt bármikor pofánvágom,ha szembejön!!!M.
    ja!De érdekes,hogy mindenki fiktiv néven bátor….itt is…

    • Talán nem mindenkinek van szabadon átváltható, a Lajtától nyugatra is alkalmazható tudása, perceken belül mozgósítható vagyonkája. Nekem spec, ha egy tizest lekapnak a nyögdíjamból, akkor feldobom a pacskert, mert vagy kajára nem jut, vagy gyógyszerre.
      És igen, félek!
      Szerinted semmi okom rá?

  5. A tüntetőkről szóló fanyalgó blog írása helyett inkább megyek tüntetni. Kinek a pap, kinek a papné.
    (A félreértés elkerülése végett: az ott jelenvolt nácik nem tekinthetők a tüntetés valódi résztvevőinek a tüntetés céljaival fennálló inkompatibilásuk okán.)

    ui.: Nem volt hónaljszag, viszont az orbáni rezsim áporodott bűze töményen érződött. Ez elől viszont a családi akol-meleg sem nyújt menedéket. Többek között a családom érdekében vettem is erőt magamon, h kimenjek e lehetetlen időpontban.

  6. Tisztelt Kalmár Péter úr ! Véleményében sok a szándékoltan pejoratív és bántó elem. Szerintem ez a “kendőzetlen, nyers őszinteség” látszatát célozza. Én pedig – aki a mindenkori szokások szerint egy örökös lúzer vagyok – a hozzáértőnek próbálok mutatkozni. Amiről ön ír, az az igazi “rendszer”, és legalább százezer évesnek gondolom. A politikusok nem tudják megváltani ezt a rendszert, legfeljebb csak belőle élni. Az igaz kérdések ilyenek : Mentek-e közösen kurvázni vagy akárcsak borozni török és magyar végvári vitézek ? És az említett vitézek közül ki lehetett benne illegális ember- és egyéb csempészetben ? Rákóczi idejében is volt-e “fejpénzes” rendszer, az építőiparéhoz hasonlóan : az igazi vitézek nem az első sorban harcoltak, hanem őket mondták a legjobbaknak, mert azt mondatták, aki pedig akart egy kis részt a “hadisarcból”, az lehetett az embere, még azt is tudhatta, hogy mennyiért adja őket a vitéz úr. (Csak mert a nóta szerint oda nem két fillér kellett.) Amikor előkészítő voltam, a számokat a bonyolító előre mondta, és akiről lehúztak még két-három milliót, az boldognak érezhette magát, mert az ilyesmi azt jelenti, hogy nyerőben van, csak az ár nagyon alacsony. Azt nem tudhatta, hogy már 5 millióval a második legalacsonyabb ár alatt van. Terjedelmi okokból itt ezt nem folytatom. De ez az igazi rendszer, ebben a váltás kb. azt jelenti, hogy egy ismerős iparosnak nem kell már 20%-ot lejattolnia, hanem csak tizet, de cserébe a szakmai támogatás kb. abból állhat, hogy nem keltik rossz hírét (és nem jönnek az övéinél erősebb verőember érte ? – ezt a dolgot még nem tapasztaltam meg, de legalább egy 9mm Luger kal. “kézi belövő” nélkül nem is merném.)

      • Nem vagyok fórumozó vagy odajárogató típus, itt csak válaszolok : Bármire gondolhattam, volt is pár gondolatom. Nem szeretem a nagy tömeget mert ott nem jó egyedülállónak lenni, akkor sem, ha felnőtt jó erőben lévő férfi valaki. Bárki verbálisan célba veheti, szinte soha sem történik az, hogy “Tisztelt uram, elnézését kérem .. kérem figyeljen .. jó napot kívánok, csak azt szeretném mondani, hogy … ” . Soha nem jártam tüntetésre, nem jó dolog, ha nem tudom, hogy így kit hogyan támogatok és magamat miért teszem ki kellemetlenségeknek. Én egyedül az “open source” technológiát támogatom, mert nézetem szerint az a módja a “proverty” és tudásvesztés elleni harcnak. De ez szembe megy a trade-ekkel, a régiókkal és szembe megy a munkáltató vállalkozók többségével is, mert ilyen a legtöbb erkölcs általában. Az ön világa az egy “marketingelt” elit, a legtöbb költő, festő, sőt még számos matematikus is éhezhet, csak kevesek élhetnek meg az ilyen emberek közül abból, hogy olyat csinálnak, aminek világviszonylatban is alig akad párja. Említette Van Gogh-ot. Van Gogh a képei alapján rendkívül tehetséges “karikatúra festő” volt, de egyébiránt közepes tehetségű. A képeit nem kapkodták volna el akkor sem, ha kedvező kritikákat is kap, de olyanokat az elit “kultúrától” nem is kaphatott : még egy szabályosan megformált virágvázát is deformáltnak láttat, ugyan ki hiszi el neki, hogy az is olyan, mint az asztalosmesterek munkája, egy darab fa sem mehet kárba, azért suta az a szék. Az üzlet abban áll, hogy több ezer éhező festő kótyavetyéli a munkáit, vagy nem is próbálja már eladni, mert az elit “kultúrkörök” véleménye valahogy nem kedvez az eladásoknak. Utána jó érzékkel kell sok ilyen festőtől olcsón sokat venni, a nagy számok törvénye alapján valamelyik majd “nagyon bejön”. A legtöbb akkor “magas kultúrkörökben” sokak által elismert és ismert festőről már azt sem tudjuk, hogy a világon voltak. Legvégül el kell hitetni az emberekkel, hogy ez akkor így volt, de már nincs így. Már olcsó tömegcikk Van Gogh. Amikor kijöttünk a Van Gogh kiállításról, a múzeum előtt egy festő “Van Gogh”-os fiktív tájképet festett, nekem nagyon tetszett. Egyszerű, elsajátítható technika a színekkel és ecsetkezeléssel, csak valakinek azt egyszer fel kellett találnia, kemény fejlesztőmunkával.
        (Persze egy ilyen utánzat soha nem lesz olyan, mint egy eredeti, de talán annál objektív paraméterek alapján jobb is, olyan ez, mint a műszaki fejlesztés vagy az élsport.)
        De az ilyen “furcsa és érthetetlen” embereket időnként egyszerűen csak megölik, mint Arkhimédészt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s